Kövér Zoltán

1959-ben született Hajdúszoboszlón. Cukoripari technikusi végzettséget szerzett 1978-ban a Kaposvári Élelmiszeripari Technikumban. Első munkahelye a Kabai Cukorgyár volt, ahol három évig dolgozott diszpécserként. 1981-től 1984-ig a kabai téesz egyik éttermében pincérkedett, majd egyéni vállalkozónak állt és zöldségkereskedelemmel kezdett foglalkozni. E munkája mellett évente 200 sertést hizlalt és adott le a húsiparnak. 1993-ban nyitotta meg első ábécéjét, ahol már tőkehúst, és töltelékárut is forgalmazott. A következő tíz évben még 2 bolttal bővítette vállalkozását. 2005-ben úgy döntött, egy boltot meghagyva kettőt leadva, termelői tevékenységbe fog. Ekkor megvásárolt egy tanyát a hozzá tartozó 21 ha legelővel, szántóval és megvette az első 20 szőke mangalica kocasüldőt. Mára az állomány közel hatvan kocából és szaporulatából áll. Kiváló minőségű és ízletes termékeivel rendszeres és sikeres résztvevője a hazai mangalica-; és nemzetközi gasztro-fesztiváloknak. Fia és lánya is önálló vállalkozóként mangalicatenyésztéssel foglakozik.

Miért döntött úgy, hogy a kereskedelmi tevékenységét leépíti és sertéstartásba kezd?

Hobbinak indult és főtevékenység lett belőle. Először az motivált, hogy magunk állítsuk elő a saját fogyasztáshoz szükséges alapvető élelmiszereket. Amikor az ember kicsit jobban belelát a tömegáruk előállításába, akkor gyorsan juthat olyan következtetésre, hogy jobb, ha magam állítja elő azt amit megeszik. Vásároltam egy tanyát és vele egy kis földterületet, majd hamarosan 20 szőke mangalica kocasüldőt. Eladtam a három boltból kettőt, egyet meghagytam és a felszabaduló energiát a termelő tevékenységre csoportosítottam át. A sertés hizlaláshoz ugyan konyítottam valamit, de a kocatartás, a szaporítás, a malacnevelés és a mangalica fajta új dolgok voltak nekem. Lassan egy évtizedes tapasztalattal a hátam mögött, még mindig tanulom ezt a csodálatos szakmát. Sokat köszönhetek az egyesület vezetőinek, munkatársainak, akik mindig készséggel segítettek és segítenek a mai napig is, ha valami szakmai tanácsra szorulok.

Milyen tartásmód vált be leginkább?

Tapasztalatom szerint a legjobb terméket akkor tudjuk előállítani, ha félig szabadon tartjuk a mangalicákat a hizlalás során. Ez a tartásmód ugyanakkor olyan költséges, hogy az így nevelt, 1,5-2 hónappal később elkészülő, hízóból előállított termék árát a vevők nem igen akarják még megfizetni. Ezért nálunk a hizlalda mélyalmos rendszerű, kisebb kifutóval, hiszen a mozgás alapvető jelentőségű a jó minőségű húsáruk előállításához. A kocákat már fél szabadtartásos rendszerben tartjuk. Ezzel persze jobban ki vannak téve az állatok az időjárásnak. Tavaly sok gondunk is volt a termékenyüléssel és a felnevelt malacok számával. Idén szerencsére jobb a helyzet, ami fialásonként 5,5-6 malacot jelent. Átlagosan két évente három fialással számolhatunk. Ezek a számok messze vannak a fehér sertések mutatóitól, ezért sem mindegy milyen árat lehet az így megtermelt áruért kapni.

A sajáttermék gyártás hogyan alakult ki?

A mangalicázásba eleve azzal a céllal kezdtünk, hogy magunk állítunk majd elő a családi receptek, illetve a régi módszerek szerint termékeket. A jelenlegi termékpaletta kialakulásáig persze szép nagy vargabetűt írtunk le. Eleinte azt hittem, hogy ha az öreg szakiktól beszerzett régi receptek, szerint, hagyományos módon készítünk húskészítményeket, azokat az igényes és tehetősebb réteg vinni fogja mint a cukrot. Be kellett látnunk, hogy ez nem ilyen egyszerű és a jómódban élő emberek sem feltétlenül választják a jobb minőséget.

A mangalicafesztiválok rendszeres és sikeres résztvevői. A sok első, illetve különdíj segített e az értékesítésben?

Feltétlenül. Nem is tudom mi lenne velünk és a magunk fajta kistermelőkkel akkor, ha nem lennének ilyen rendezvények! A vevőink 70-80 százalékát köszönhetjük a mangalicafesztiváloknak, amelyeknek ma már több éves hagyománya van Budapesten kívül több nagyvárosban is. Az emberek ezeken a helyeken keresnek bennünket, viszik a hírünket ismerőseiknek, ami fontos és hatékony reklámot jelent. Ezen kívül 2010 óta minden évben részt veszünk egy csehországi nemzetközi gasztro-fesztiválon, ahol eddig egy első díjat és két különdíjat hoztunk el. Az utóbbi időben próbálunk Angliában is piacot találni termékeinknek.

Sokan azt hiszik, ha mangalicával foglalkozik valaki, az csak sikeres lehet..

Ez messze nem így néz ki közelről. Annak ellenére, hogy szerencsére sikeresnek mondhatjuk magunkat ezeken a rendezvényeken, mégis a közel hatvan kocánk szaporulatának mindössze harmadát tudjuk saját termékként feldolgozva értékesíteni, a többit élősertésként adjuk el a legnagyobb hazai integrátornak.

Hogyan látja a mangalicatartás jövőjét?

Aki könnyű és gyors pénzszerzésben gondolkodik, az messze kerülje el ezt a szakmát. Úgy gondolom, a jövőben még többet kell dolgozni még kevesebb pénzért. Ma 50-60 koca és szaporulata tud egy családot eltartani. Ehhez kell még legalább 80 hektár termőterület is, hiszen föld nélkül mangalicát nem lehet tartani. Középtávú céljaink között szerepel a takarmány önellátás megteremtése, ideértve a fehérjenövényeket is. Mindig is nagy hangsúlyt helyeztem a takarmányozásra. Rég rájöttem már, hogy az olcsó takarmány végül mégsem az.